Labdarúgás

Folytatódnak a harmadosztályú labdarúgó-bajnokság küzdelmei, az őszi szezont az Észak-Nyugati csoport tabellájának 14., kiesést jelentő helyén zárta csapatunk. Szenczi Imre vezetőedzőt kérdeztük az idény első feléről, a felkészülési időszakról, valamint a kitűzött célokról.

„Összességében sem az eredményességünkkel, sem pedig a helyezésünkkel nem vagyok elégedett. Ez lényegében már a múlt, amin már nem tudunk változtatni, ám ettől függetlenül úgy gondolom, rengeteg pont, talán tíz is bennünk maradt. Ezekkel pedig akár a középmezőny élén is tanyázhatnánk, és nyugodtan várhatnánk a tavaszt. Remélhetőleg tanulunk az őszből, és sikerül a hibákat kijavítani! Azt viszont már a nyáron is mondtam, hogy a bentmaradás a bravúr kategóriájába tartozna. A véleményem nem változott, még van 13 fordulónk arra, hogy azt ki is harcoljuk. Sajnos a keretünk eléggé szűk, szinte nincs is felnőtt játékosunk. De tartjuk magunkat az eredeti elképzelésekhez: továbbra is a saját nevelésű fiatalokra alapozunk. Egyébként a játékunkat, a stílusunkat nagyon sokan dicsérték az ősszel. De ezért sajnos nem adnak pontokat”

- Menjünk bele picit a részletekbe: hogyan vélekedsz a 17 mérkőzésen szerzett 22 gólról, valamint a 29 kapottról?

- A kapott gólok száma nem is lenne olyan vészes, csak hát azzal van gond, hogy ezek között milyen találatok is voltak. Néha egy börleszk filmben éreztem magamat. De az is elgondolkodtató, hogy a Bicske és a Tatabánya is csak egy-egy büntetővel tudott bennünket 1–0-ra legyőzni. Most abba nem is mennék bele, hogy mi hány 11-est rúghattunk. Azt szokták mondani, hogy ezek a dolgok idővel kiegyenlítődnek. Hát, én ezt nagyon kíváncsian várom. Szerintem még el kell magunkat fogadtatni a játékvezetőkkel, az ellenfelekkel és a szurkolókkal is. A rúgott gólokra rátérve: ebben óriási hiányérzetem van, mert ha csak egy picivel jobban használjuk ki a lehetőségeinket, akkor most jóval előrébb állnánk a tabellán.

- Melyek voltak azok a mérkőzések, amiket pozitív, avagy negatív értelemben ki tudnál emelni?

- Az eredmény szempontjából a Kelen 3–0-ás, valamint a Komárom 5–1-es legyőzése tényleg kiemelhető. Viszont én legalább annyira büszke voltam a III. Kerület elleni 2–1-es fiaskót követőn, mert a srácok a második félidőben olyan teljesítménnyel rukkoltak ki egy nagyon komoly hagyományokkal rendelkező bajnokaspiráns ellen, ami tényleg megsüvegelendő volt. Egyébként ez a meccs is még a bajnokság elején volt, amikor mondhatni még jöttek az eredmények. Ezzel a három összecsapással annak ellenére is nagyon elégedett lehettem, hogy kifejezetten kritikusan szoktam a teljesítményünkhöz hozzáállni. Aztán a szezon közepétől talán a fáradtság és a fásultság is jelentkezett a csapatunkon. Fejben sem voltunk elég frissek. De még így sem mondhatni, hogy bárki lefocizott volna bennünket a pályáról. A negatívumok élére természetesen a Soprontól elszenvedett 5–1-es vereség kívánkozik, de annak már az előzményei is odavágtak nekünk. A halasztás miatt besűrűsödött a programunk és ezen a mérkőzésen tényleg semmi sem sikerült nekünk. A ZTE II. elleni 3–0-ás hazai fiaskóra sem lehetünk büszkék, mert az tényleg nagyon gyenge teljesítmény volt. Szinte még egy helyzetet sem tudtunk kidolgozni.

- A csapatunk összesen négyszer nyert, valamennyi alkalommal hazai pályán. Ebben mekkora szerepe lehetett a népes és lelkes szurkolótábornak?

- Már az első meccsen, a Csorna ellen is csodálkoztak a gyerekek, hogy csak jönnek és jönnek a szurkolók. Nem túlzás: valamennyiünknek beleborsódzott a bőre. De ezt követően is végig mellettünk voltak a szurkolók, amiért óriási köszönet jár nekik! Nagy örömünkre még idegenbe is sokan elkísértek bennünket.

- Mondhatni sok felkészülési mérkőzést játszottatok. Milyen formában várjátok a tavaszi rajtot?

- Sajnos a téli pihenő alatt is megfogyatkoztunk: Németh Milán és Tóth Bence is távozott tőlünk. Nagyon kevesen vagyunk, mert senki sem érkezett. De nem is akartunk igazolni, mert az nem a projektünk része. Viszont hoztunk fel gyerekeket a 2006-os és a 2007-es korosztályból. A munkájukat élmény nézni és a jövő az övék. Volt olyan edzőmeccsünk, melynek az első félidejében 18 év volt az átlagéletkorunk. Aztán a másodikra „beöregítettünk” 22-re. Sajnos sérülések és betegségek is hátráltatnak bennünk. A csapatkapitány Ferencz Zoli még nem is tudott csatlakozni hozzánk. A felkészülési meccseken vegyes képet mutatott a csapat. Voltak olyan összecsapásaink, amelyeken végig dominálni tudtunk, a Nagykanizsa ellen viszont csak bizonyos periódusokkal lehettünk elégedettek. Az lenne a cél, hogy az NB III.-ban is a saját játékunkat tudjuk játszani. Emellett pedig a helyzetkihasználásunkon tényleg nagyon sokat kell javítani, mert hiába a mezőnyfölény, ha az rúgott gólokkal nem párosul.

- Milyen célokkal vág neki a csapatunk a tavaszi szezonnak?

- Mindenképpen a bentmaradás az elsődleges cél. Én bízom a csapatban, a srácoknak pedig hinniük kell magukban és az elvégzett munkában. Egyébként már az őszi szezon után is nagyon sok játékosunk után érdeklődtek. Most még van 13 meccsük arra, hogy csúnya szóval élve eladják magukat, amennyiben feljebb akarnak lépni. Remélhetőleg az együttesünk tavasszal nem csak hazai környezetben, hanem idegenben is gyűjtögeti majd a pontokat. Természetesen minden meccsen győzni akarunk majd, de szerintem 40 pont kelleni fog a bentmaradáshoz. Erre pedig képesnek tartom a csapatunkat!

A tavaszi szezont a Kelen SC vendégeként kezdjük március 3-án, vasárnap 14 órakor. Hajrá, Haladás!