Nem szívesen látogatnak az Aréna Savariába az élvonalbeli futsal csapatok. Pálmay Tamás együttese ugyanis az idén még nem talált legyőzőre, és hétfőn délutánig mindössze a Csömör játszott döntetlent a vasi megyeszékhelyen.

Az Aramis kiváló formában várta a találkozót, és természetesen győzelmi reményekkel is léptek parkettra Frank Tamás tanítványai. Küldetésüket azonban végül mégsem sikerült teljesíteni…

– A találkozó előtt kiegyeztem volna az egy ponttal, hiszen az egyik legjobb magyar futsal gárda volt az ellenfél. A budaörsi alakulat tagjai már tíz éve játsszák ezt a játékot, mi akkor még nem is ismertük ezt a sportágat. Ha összeadjuk, hogy hányszor léptek pályára címeres mezben az Aramis futballistái összesen, akkor döbbenetesen magas számot kapunk: több mint félezerszer! Mi ehhez képest az első idényünket töltjük az élvonalban… A múltunkban tehát hatalmas a különbség, azonban arra büszke vagyok, hogy a jelenben nem jött le a differencia, hála a játékosaimnak. Koncentráltan futballoztunk, küzdöttünk, talán a helyzetkihasználással volt csak probléma. Ugyan megszereztük a vezetést, de a fordulás előtt egalizálták az eredményt a vendégek. Az az igazság, hogy a találkozónak ebben a szakaszában már nagyon ránk jöttek, érett a találatuk. A fordulást követően is döntően az ő akaratuk érvényesült, de a srácok kitettek magukért, nagyot küzdöttek, így végül megérdemelten mentettünk pontot. A fiúkkal sokat beszélgettünk a lefújást követően, és megállapítottuk, hogy eddig az Aramis volt a legjobb ellenfél, amelyet vendégül láttunk. Három tavaszi meccsünkön négy egységet zsebeltünk be, ez nem rossz eredmény, erre lehet építkezni. Így most már nyugodtan utazhatunk Berettyóba, ahol az esélyesség terhe nem minket nyomaszt majd. És felszabadult játékkal akár bravúrt is elérhetünk… – fogalmazott sokat sejtetően a zöld-fehérek vezetőedzője.