„A siker előszobája mindig a becsületes felkészülés”-  Interjú Turzó József szakedzővel

Kétségtelen tény, hogy a megalkuvást nem tűrő munka diadala a siker, noha a mai világban a szigorúan vett sportszakmai szempontoknak is érvényesülnie kell.  Mindezek koktélja mellé jó adag pedagógia is dukál: egy tréner dolga tehát a végtelenségig szerteágazó.  A Haladás VSE futsal csapata mostanság sok örömet okoz a sportág helyi szerelmeseinek. Turzó József érkezésével ugyanis más szelek fújnak.  A tréner irányítása alatt impozáns mérleggel rendelkeznek a szombathelyiek, és a bajnoki remek szereplés mellé egy feledhetetlen kupa ezüstöt is bezsebelhettek a közelmúltban. A szakedző számára nem csupán csak a közgondolkodásban megszokott állandó eredményesség a legfőbb mérce, a szervezett játék és a finom technikai megoldások híve is.  A csapat ráncba szedett védekezése mellett gyakran szemre is tetszetős játékot mutat.  A vezetőedzővel a sportág jelenéről és jövőjéről, a Haladás előtt álló célokról, és természetesen az elmúlt időszak sikereiről beszélgettünk.

Némiképp meglepő módon, igazi sikerkovácsként távozott a Berettyóújfalu kispadjáról.  Ennyi idő után nehéz volt felállnia?

Turzó J.:  Egy ilyen döntés meghozatala sosem egyszerű, ugyanakkor vannak időszakok az ember életében, amikor váltani kell. Ez éppenséggel egy ilyen szituáció volt.  Tartja magát a mondás, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában, így számomra is eljött az az élethelyzet, amikor a váltás mellett törtem lándzsát.  Nincs bennem hiányérzet, és úgy gondolom korábbi egyesületemtől való távozás minden szempontból korrekt volt. Hosszú esztendőket töltöttem a klubnál, játékosként bajnoki címet ünnepelhettem a másod-, majd pedig az első osztályban is.  Edzőként magyar kupát, magyar bajnokságot sikerült nyernem, ám úgy érzem friss impulzusokra, kihívásokra volt szükségem.  Sportszakmai szempontból mindenféleképpen.

A Haladás megkeresése éppen kapóra jött... Sokat filozofált azon, hogy rábólintson a szombathelyiek ajánlatára?

Turzó J.:  Tulajdonképpen a másodperc törtrésze alatt zajlott le a történet, hiszen a Haladás vezetősége korrekt módon jelezte, hogy hosszútávon is számítanának rám a szakmai munkában.  Közel 48 óra leforgása alatt már gyakorlatilag Szombathelyen voltam, és viszonylag hamar sikerült tető alá hozni a megállapodást.  Tisztában voltam vele, hogy egy patinás egyesület berkein belül dolgozhatok majd, így számomra nem volt kérdés, hogy ez az a kihívás, amit már egy ideje kerestem.  A megállapodást követően hamar edzést is vezényeltem a csapatnak, és később szépen fokozatosan kezdtem megszokni az itteni légkört.  Ennyi idő után azt gondolom bátran kijelenthető, hogy jó boltot csináltam a váltással, hiszen mind a csapat, mind a vezetőség, mind pedig a város is pozitív élményekkel gazdagít, a szurkolókról pedig nem is beszélve.  Remélem ez a kooperáció a jövőben is hasonlóan gyümölcsöző lesz majd. Mindenesetre ilyen távlatból nézve, úgy vélem jó döntésnek bizonyult.

Fiatal, ám elismert edzőként tartják számon a szakmában köszönhetően az elmúlt évek sikereinek.  Trénernek lenni sportszakmailag vagy pedagógiailag nagyobb kihívás?

Turzó J.:  Alapvetően mindkét területen otthon kell lennie annak, aki komolyabb célokkal kalkulál.  A futsalban különösen nagy jelentősége van a zsigeri megérzéseknek, a gyors helyzetfelismerésnek. Ez alapvetően olyan sportág, ahol pillanatok alatt meg kell hozni a helyes döntéseket. Azt gondolom, hogy mindehhez óhatatlanul szükséges egyfajta szakmai felkészültség, és persze az ilyenkor szokásos rutin is elengedhetetlen tényező.  A pedagógiának a játékosok kezelésében van számottevően fontos jelentősége, ez az a terület, ami nehezen elsajátítható.  Valamennyi játékos egy önálló egyéniség, más lelkülettel, más emberi kvalitásokkal rendelkeznek. Nincs két egyforma sportoló, nincs két egyforma szituáció.  Nyilván megtalálni mindenkivel a közös hangot nem egyszerű feladat, illetve bizonyos élethelyzetekben különleges rálátást igényel.  A pályafutásom elején ez okozott számomra a legtöbb fejtörést, de remélhetőleg tudtam fejlődni ezen a területen.  A Haladáshoz történő érkezésem egyik oka is ebben rejlik:  nyitottságra, új kihívásokra van szükségem a szakmai előremenetel érdekében.

Az edzésmódszereket, a szakmai felkészítést tekintve mi az alapvető különbség a klasszikus labdarúgás és a futsal között?

Turzó J.:  Érzéseim szerint, a futsalnak momentán nincs meg a helye a hazai sportpalettán, vagyis egyelőre a szakág útkeresése zajlik a honi szintéren.  Az edzőképzést tekintve is szinte ugyanazok a módszerek tűnnek fel, mint a nagypályás labdarúgásban, holott a kis helyen történő gyors mozgások, a játék dinamikája, az egy területre jutó játékos sűrűség miatt ebben a sportágban más jellegű helyzetmegoldásokra van szükség. Ez természetesen igaz a játékosok képességeire és az edzői kompetenciákra is. A futsal fejlődésének köszönhetően nem állja meg teljes mértékben a helyét az a tézis, miszerint a teremfocit a levitézlett, kiöregedett nagypályás labdarúgók játsszák.  Aki ott nem kell, az ide jó lesz alapon a modern szakágban már nem igazán lehet tartós eredményeket elérni.  Nyilván nem ördögtől való, ha a két sportág szorosan együttműködik, de érzékelni kell, hogy itt is célspecifikus képzésre van szükség. Mindezek mellett persze kívánatos a két sportág közötti összehangolt szakmai munka, Szombathelyen is ezen dolgozunk.  Az edzésmódszereket és az egyéni kompetenciákat tekintve azonban mutatkoznak különbségek.

A hazai szakma képviselőivel szemben jellemző kritika, hogy az állandó eredmény centrikusság nyomása alatt kevés szabad teret adnak a technikai megoldásoknak, az egyéni képességeknek. Így van ez Önnél is?

Turzó J.: Valamennyi szakembert az elért eredményei és a sportszakmai sikerei alapján ítéli meg a szakvezetés, és a közvélemény egyaránt.  Ezen a szinten eredményeket kell produkálni, és nyilvánvalóan ez az elsődleges szempont.  A türelem hamar elfogy, erre a legjobb gyógyír a sikerorientáltság, a folyamatos győzelmi kényszer.  Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a csapágyasra járatott taktikázás mellett kellő szabadságot kell biztosítani a játékosoknak is, hiszen egy  mozgásterületében teljesen korlátozott sportoló nem lesz képes különbséget jelenteni.  A játékosoknak kell egyfajta szabadságfok a pályán, de azért az egyéni megoldások mellett mindig a csapat érdekét is figyelembe kell tartani.  A szervezettség és a játék harmóniáját fel kell építeni, és általában ez munka kérdése.  A siker előszobája mindig a becsületes felkészülés.

Követi a nemzetközi tendenciákat, a Haladás játékában visszaköszönhetnek a modern szakág egyes játékelemei?

Turzó J.:  Ez csak természetes, igyekszem  mindig naprakésznek lenni. Nyilván ez idő, és attitűd kérdése, de ha tehetem nyomom követem a hazai és a nemzetközi eseményeket is.  A technika fejlődése nagy lehetőséget biztosít az edzők számára, hogy bizonyos jeleneteket visszanézzenek, elemezzenek, később akár a játékosaik számára is lemodellezzenek.  A mérkőzésekre való felkészüléseknél mi is rendszeresen élünk a modern technika adta lehetőségekkel.

Turzó József öröme érthető. Érkezésével új lendületet kapott a Haladás

Aligha lehet rózsás helyzetnek nevezni azt a szituációt, amelyben átvette a Haladás irányítását. Miben változott a csapat amióta a kezei alá került?

Turzó J.: Nehéz helyzetben volt az együttes ez kétségtelen, ugyanakkor egyértelmű volt számomra, hogy az akkori helyezésnél sokkal többre predesztinált a csapat.  Elsősorban a védekezést kellett rendbe tenni, hiszen ez az alapja mindennek.  Szervezett hátsó alakzat nélkül nehéz egyről a kettőre jutni.  Támadásban mindig is karakteres volt a Haladás, ezen a téren sokszor megoldhatatlan feladat elé állította az ellenfeleket. A szervezett védekezés azonban hiányterméknek számított. Számos alkalommal gyakoroltuk az optimális védőpozíciókat, a megfelelő zárásokat, és a tolódások szerepét a későbbi támadásokhoz történő átmenetben.  Az edzésmódszereimet szerencsére hamar megszokták a játékosok, és azt kell mondanom, mindenben partnerek.  Azt a fajta iskolát képviselem, amelyik a fő hangsúlyt a játékosságra, illetve az erőnlét labdával való, mozgás közbeni fejlesztését tartja követendőnek.  A jelenlegi spanyol iskola egy jó példa lehet erre, hiszen a technikai elemeket  főként játékszituációban alkalmazza. Minden sportban szükség van a monotonitás, az egyhangú gyakorlatok elkerülésére, és tapasztalatom szerint a játékosok nagyobb erőbedobással, illetőleg lelkesebben végzik az edzéseket, ha és amennyiben a játéké a főszerep. Lekopogom, Szombathelyen eddig kizárólag pozitív tapasztalataim vannak.

Melyek azok az alapvető célkitűzések, amikkel a szezon végén is barátságot kötne?

Turzó J.:  Mindig a soron következő mérkőzésre próbálok koncentrálni,  hiszen a túlzott előretekintés gyakran nagy terheket akaszt a játékosok nyakába.  A távlati gondolkodás ugyan szükséges, és egyúttal fontos is, de alapvetően mindig a következő lépcsőfokra koncentrálunk.  Valamennyi összecsapásnak megvan a maga különlegessége, és az ellenfelek játékstílusához is alkalmazkodni kell.  Mint mindenhez, erre is időre van szükség, így természetesen fókuszba mindig a soron következő mérkőzés kerül.  A kérdésre válaszolva, a felsőház elérésével, és ott egy kiváló szerepléssel, valamint közönségszórakoztató játékkal tudnék leginkább kiegyezni.  Teljesen elégedett sosem lehet egy edző, hiszen egyfajta éhségérzet szükségeltetik az újabb és újabb célok eléréséhez.  Állandó motiváltság nélkül dőreség lenne a kispadon ülni.

Irányítása alatt a bajnokságban egy karikacsapásra megváltozott minden a vasi megyeszékhelyen, nem beszélve a Magyar Kupában szerzett ezüstéremről.  Milyenek a benyomásai a városról, a helyi közegről, sportszakmáról?

Turzó J.: Igazán releváns tapasztalattal reményeim szerint csak évek múltán szolgálhatok,  viszont amit eddig érzékeltem az minden téren kielégítő.  A vezetősséggel korrekt és együttműködő a kapcsolatom, az általam igényelt feltételek rendelkezésre állnak. Nem pusztán csak a felnőtt csapattal, hanem fiatalokkal, U 15-ös játékosokkal is foglalkozom.  A jövőben szeretnénk  a nagypályás labdarúgás és a futsal közötti kapcsolatot is erősíteni.  Ebből mindkét szakág alapvetően profitálhat.  Fontosnak tartom a fiatalok nevelését, szakmai előre menetelének istápolását.  Az utánpótlás fejlesztése, a zsenge korú játékosok képzése nem csak kötelező, hanem követendő feladat is kell, hogy legyen.  Maga a város szimpatikus, az emberek többsége kedves, és számomra felettébb pozitív, hogy nagy kereslet van a sportágra. Sokan járnak a mérkőzéseinkre, a hangulat pedig kiváló. Ilyen közegben dolgozni nap, mint nap egy élmény.  Szerencsésnek érzem magam, hogy a Haladás a kenyéradóm.

 

Nem pusztán csak Turzó József, hanem a teremlabdarúgás szombathelyi szerelmesei is Fortuna kegyeltjének érezhetik magukat, ha az együttes továbbra is így muzsikál.  A soron következő időszak a hitelesség és a puding próbája is lesz, a kérdés pedig adott.  Lehet-e Szombathely fellegvára annak a fejlődő sportágnak, amely érezhetően egyre inkább felemelkedőben van.  Mint oly sok minden másra, erre is az idő fogja megadni majd a választ.  Mindenesetre a taktikai forgatókönyv már kész, a filmet pedig majd az élet levetíti.

 

 

Írta: Antal Ádám 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

Futsal NB I. Felső-ház

Pos Team Pl SD Pts
1. Haladás VSE 7 +12 21
2. SG Kecskeméti Futsal 7 +6 20
3. MVFC Berettyóújfalu 7 +2 15
4. A Studio Nyíregyháza 7 -5 10
5. DEAC 7 -5 8
6. Futsal Veszprém 7 -10 7

FUTSAL NB I. tabella

Pos Team Pts
1. Haladás VSE 63
2. MVFC Berettyóújfalu 48
3. Futsal Veszprém 45
4. SG Kecskeméti Futsal 44
5. A Studio Nyíregyháza 39
6. DEAC 30
7. Nyírbátori SC 28
8. Újpest FC-220VOLT 28
9. Aramis SE 26
10. PTE-PEAC 12
11. Maglódi TC 11
12. Magyar Futsal Akadémia 7
Go to top