Egy árva szóval sem mondható, hogy a Marcali vendégjátéka Répcelakon a hét kiemelkedő visszhangú sporteseménye lett volna, a csapatoknak azonban ez a találkozó maga volt a négypontos élet-halál összecsapás. A két gárda táblázaton elfoglalt helye között a lényeges különbség valahol a sorsolás szeszélyében keresendő, hiszen a Haladás eddig nála magasabban kvalifikált ellenlábasokkal randevúzott, míg a vendégek megverték az abszolút sereghajtó VKL SE Győrt, illetve a szintén közvetlen rivális Csurgót. A zöld-fehérek szempontjából persze az égvilágon semmi nem előzhette meg a mérkőzés fontosságát.
Minden tekintetben feszegetheti korlátait a Haladás VSE futsal csapata, hiszen az idei pontvadászatban egybehangzó szakmai vélemények szerint is reális esély van egy átütő szereplésre. A sportág helyi népszerűségét nem kizárólag a szakvezetés belefektetett munkája, az egyre gyarapodó nézők érdeklődése is emeli. A szombathelyi egyesületnél alapos, ám nem elhamarkodott építkezés zajlik, a csapat pedig évről évre nagyobb nívót képvisel a bajnokságban. Turzó József együttese tavaly a kupaszereplést leszámítva jobbára csak kóstolgatta az igazán esélyeseket, mostanra viszont már dobogós álmokat is dédelgethet.
Haladás–Rába ETO 3:2 ( 1:1) Gólszerzők: Hajmási, Bencsik, Vidák
Kerek hatvanadik születésnapját ünnepli a Magyar Íjász Szövetség, a jubileumot pedig illendő alaposan megülni. Sárváron a jeles alkalmat hosszú programsorozat fémjelezte, ugyanis a Nádasdy-vár környéke adott otthon a szeptember 30-án megrendezésre kerülő Íjászat Napjának. A monstre eseménysor nyitóakkordja egy speciális vállalás, egy voltaképpen egyedülálló Guinness-rekord kísérlet. Szigorú regisztráció alapján hozzávetőleg hatvan sportoló és amatőr hobbista részvételével hatvan órán keresztül tartanak célra a lelkes sportbarátok. A meghatározott lőtávolságban elhelyezett körökre (10 m, 50m) különféle íjkategóriákban lehetett jelentkezni. Egyetlen kitétel a számszeríj nélkülözése volt, bővebb szakmai kritériumok azonban nem korlátozták a versenyzőket.
Asbóth József vitathatatlanul emblematikus figurája volt a szombathelyi és az országos teniszéletnek, hiszen éppen hetven évvel ezelőtt a sportág legjobb hazai eredményét hozta tető alá. Örökös bajnokuk 1947. június 27-én Párizsban, a Roland Garros döntőjében 8:6, 7:5, 6:2-re nyert a dél-afrikai Eric Sturgess ellen. Rekordja a mai napig a honi sportág legkiemelkedőbb diadala. Az 1930-as években a szakma a kontinens legjobbjaként tartotta számon, a magyar játékost világszerte ismerték. Férfi egyesben 13, férfi párosban 10, vegyes párosban pedig 5 nemzeti bajnoki címet szerzett.
A szombathelyi szurkolók többsége a szívére hallgatott, amikor autóba ült szombat délután. A szívtől ugyanis messzemenőkig pontos, racionális magyarázatokat nem mindig várhatunk. A csapat drukkerei azonban valahol tudják, hogy a városnak egyetlen igazi sportszimbóluma van, ez pedig minden kétséget kizárólag a Haladás. Az igazi sportszeretők éppen ezért fabatkát sem foglalkoznak azzal, hogy van időszak, amikor a kézzel-fogható eredmények nem mindennaposak. Az ínséges idők közepette is tartani kell a frontot, hiszen a lányoknak a pályán és a pályán kívül is kapaszkodót kell találniuk. A helyi médiában már alaposan körbejárt a négy játékost övező téma, és a közösségi médiumok is harsognak a parlagon hagyott lányokkal szolidaritást vállaló megosztásoktól.
Hamarosan visszahúzódnak a munkagépek, elül a dolgos melósok mindennapos csörömpölése, és nagyot lélegezhetnek az elmúlt időszakban különösen forgalmas Rohonci út lakosai. Persze nem csak a környező panelházakban élők inthetnek búcsút az építkezés minden velejárójának, a városnak is búcsúznia kell. A régi avíttas világ is rögvest bezárul ugyanis a helyi sportéletben. A végelláthatatlanul elhasznált öltözők, a kopott, múltba révedő támfalak, az egykedvűen omladozó oszlopok, és az emlékeket ugyan őrző, de már szakállas időkre visszatekintő csarnok is. A vadonatúj sportkomplexum már a modern idők passzát szelét fújja, éppen úgy, ahogy azt nagyon sok Haladás-szurkoló egykor megálmodta.